Mekkora kép illik a kanapé fölé?
A legtöbb csalódás nem abból származik, hogy a fotó rossz volt, hanem hogy a kép túl kicsi lett a falhoz. Ez a leggyakoribb hiba, és a legkönnyebben elkerülhető.
A kétharmados szabály
A bútor fölé kerülő kép ideális szélessége a bútor szélességének kétharmada, plusz-mínusz tíz százalék. Egy 200 centis kanapé fölé tehát nagyjából 120–140 centi széles nyomat való. Ha ennél lényegesen kisebbet választasz, a kép elveszik a falon: nem díszít, hanem lyukat üt.
Ha nem akarsz ekkora egyetlen darabot, akkor sem kell kisebbet venned — inkább bontsd két vagy három képre, és a köztük lévő 5–8 centis réssel együtt számold ki a teljes szélességet.
Egy fontos gyártási korlát
A vászon- és a papírtekercs egyaránt 106 centi széles, ezért a kész kép rövidebb oldala legfeljebb 100 centi lehet. A hosszabb oldal viszont akár 300 centi is — egy 100 × 250-es panorámakép a kanapé fölé tehát simán megvalósítható. Ha ennél magasabb és szélesebb felületet szeretnél lefedni, ott jön képbe a több darabból álló megoldás: két 90 × 120-as tábla egymás mellett 185 centi széles falfelületet tölt ki, és a legtöbb enteriőrben mutatósabb is, mint egyetlen nagy tábla.
A hézag: 15–20 centi
A kép alsó éle és a támla teteje közé 15–20 centi kerüljön. Kevesebbnél a kép „ráül” a bútorra, többnél elszakad tőle, és két külön dologként látod őket, nem egy kompozícióként.
A középvonal: 145 centi
Ha a kép nem bútor fölé kerül, hanem szabad falfelületre, akkor a kép közepe legyen körülbelül 145–150 centire a padlótól. Ez az átlagos szemmagasság, és ezt használják a galériák is. A leggyakoribb otthoni hiba, hogy túl magasra kerül a kép — jellemzően azért, mert álló helyzetből, karnyújtásból mérünk, nem ülő nézőpontból.
Mielőtt megrendeled: ragaszd fel újságpapírral
Vágj ki a tervezett méretben egy darab csomagolópapírt, és ragaszd fel a falra. Öt perc munka, és megspórolja a legdrágább hibát. Meglepően gyakran derül ki ilyenkor, hogy a fejben elképzelt 60 × 40 valójában 90 × 60 akart lenni.
És ha a fotóm nem bír el ekkora méretet?
Ez a jó sorrend: előbb dőljön el, mekkora kép kell a falra, és utána nézd meg, hogy a fotó bírja-e. A felbontás-kalkulátorral ez fél perc. Ha kiderül, hogy szűkös, jellemzően három út marad: megkeresed az eredeti, nagyobb fájlt; felkonvertáljuk; vagy a képet több kisebb darabra bontjuk, ami összességében ugyanazt a falfelületet tölti ki, de kevesebb pixelt igényel darabonként.